Igazán nagyra értékelem, hogy a francia vendéglátás nem alkalmazkodott a nemzetközi igényekhez. Ahhoz képest, hogy ebbe az országba jön a világ legtöbb turistája, tényleg nem nagyon hagyják magukat zavartatni, már ami a megszokott éttermi, kávézói szokásokat illeti. Természetesen kiszolgálnak mindenkit, megfelelő időben és kis szerencsével nem maradunk éhen, de nem szépítem, elronthatja a nyaralás hangulatát a tudatlanságunk. Kegyetlenül tudnak velünk viselkedni a pincérek, ha nem tudunk pár egyszerű szabályról, amit a franciák az anyatejjel szívnak magukba (vagyis inkább a tápszerrel, amennyire nem szeretnek szoptatni). Valójában pár pofonegyszerű dologról van csak szó, és ha ezeket sikerül betartani, akár még egy mosolyt is kiérdemelhetünk. Talán.

Először is, a "pénzzel mindent meg lehet oldani" mentalitás itt egy kicsit sem működik. Senkivel és sehol. Egy dél-franciát semennyi pénz sem fog kizökkenteni a megszokott ritmusából. Vagyis, ha Ferrárival érkezel, akkor sem fogják felkelteni a szakácsot a szokásos délutáni sziesztájából. Akinek ez nem tetszik, és extra pénzért (ki mit gondol soknak, ugye elég nehéz versenyezni a monacoi yacht-tulajdonosokkal) extra figyelmet igényel úton-útfélen, az ne jöjjen ide, mert csak dühöngeni fog. Sok-sok évvel ezelőtt saját szememmel láttam, ahogy egy 8 fős családot kiküld az étteremből a tulajdonos-pincér, mert a gyereknek minden áron kakaós palacsintát akartak rendelni. A család azt gondolta, hogy semmiből nem áll összedobni egy kakaós palacsintát, ha a napi ajánlatban valamilyen felturbózott gourmand palacsinta amúgy is szerepelt, és hát "a gyerek meg azt szereti, na, kifizetjük". A tulaj meg úgy gondolta, hogy nem azért gondolkodik, alkot a csapat a konyhában, hogy ilyen igényekkel foglalkozzon. És egyébként is, a franciák korán kezdik a gourmand-á nevelést, pontosan tudják, hogy az új ízekre, nyitottságra nevelés egészen kicsi korban kezdődik. 

Tudni kell, hogy a konyhák szigorú időrendben működnek. Ez olyannyira igaz, hogy egy átlag provence-i turistafaluban nem fogunk normális ételhez jutni délután 4-kor, ez biztos. Akármennyire is éhesek vagyunk. (Ja, merthogy büfé-jellegű helyek tényleg csak a városokban vannak, így a "bármikor bekapni egy sültkrumplit" sem működik.) Amikor babával délután fél 2-kor megérkeztünk a szállóba Castellane nevű csodás városkában, és a hotel teraszán akkor fogyasztották a desszertet a vendégek, nagy reményekkel kérdeztem főpincér urat, hátha ehetnénk az autózás után egy ebédet... Hát nem. Fél 2-kor már nem kezdenek bele egy ebédbe. És ahogy még a kérdést is lehetetlennek tartotta..., elvágtam magam előtte. Szerencsére annyira nekem sem volt szimpi. Ehetsz fagyit a faluban, este 8-ig, vacsoráig, azt jóvan. Ez a rendszerben, időpont szerinti étkezés egyébként a otthoni életvitelükre is jellemző, nincs nassolgatás meg összevissza kajálgatás. Tehát ezekhez az időpontokhoz kénytelenek vagyunk alkalmazkodni, ha jót akarunk enni. Vagy ha egyáltalán enni akarunk valamit a kisebb falvakban.

A belépésünkön sok múlik. Tudom, sokan regélnek mindig az első benyomás fontosságáról, de én most nem erre gondolok, hanem arra a kulturális különbségre, ahogy bármelyik nép bemegy egy kávézóba és ahogy a francia teszi ezt. A francia pincér a legtöbb esetben azt várja el, hogy belépés után (terasznál is, ahogy a vendéglátó egység területére lépünk) ráérősen keressük meg őt a szemünkkel. Ha sikerül kontaktot teremteni, akkor már a hely jellegéből adódik, hogy megvárjuk-e, amíg odajön hozzánk, vagy csak pár bólintással egy asztal felé intünk, amit ő jóváhagy. Akármilyen kicsi, átlátható étteremről van szó, egy ebédnél-vacsoránál mindenképpen megvárnám, amíg odajön, közölném, hogy hányan szeretnénk étkezni, és hagynám magam az asztalhoz vezetni. Igénylik, hogy ezzel az ember elismerje, hogy itt ő a főnök, ő tudja, melyik asztal lesz nekünk jó, nem pedig csak levetjük magunkat valahová, mint az egyszeri angol turista a kocsmában. Garantálom, hogy ha ez a belépő jól sikerül, már beloptuk magunkat a mogorva szívébe.

A francia éttermek sokszor kínálnak menüt, érdemes ezeket választani. Még a legjobb helyeken is, hiszen legalább hozzáértő szemmel állítják össze a fogásokat. A plat du jour egy egytálétel, mondhatni a napi ajánlat. A vegetáriánusokra nem sokat gondolnak, elég nehéz helyzetben lehetnek errefelé a különleges diétát követők is. 

A teli pohár ciki. Félig töltik a poharukat. Az ivással úgy alapvetően más a viszonyuk. Folyton isznak, de csak keveset. Egyet-egyet mindenből. Elég furcsán fognak nézni, amikor egy ebédnél a magyar ifjú megrendeli a 3. sörét is...

Az angolokkal ellentétben, nem felsőbb osztálybeli jelzés a szalvéta ölbe helyezése, de azért megszokott dolog. Úgy alapvetően, nem annyira karót nyelten ragaszkodnak egy-két szabályhoz, mint északi szomszédaik, inkább hanyag eleganciával és magabiztossággal viselkednek. Ez a lazaság hozza zavarba a szegény leégésre hajlamos, nyaraló angolokat, ezt látva veszítik el az önbizalmukat, és ezt csodálják leginkább a franciákban. Akármelyik (!) társadalmi réteghez tartozó franciában. 

Soha nem próbáltam még rendelésnél változtatni a leírtakon, gondolok itt például a köret módosítására, de nem is mernék. Azt hiszem, a chef úgy venné, hogy kritizálom az íz-összeállítását. Ezt a haragot én nem vonnám magamra...

Borravaló nem elvárt, de ha elégedettek vagyunk, természetesnek veszik. Legtöbbször a kávézókban egy csészealjon kihozzák a számlát, ilyenkor nem is kell a pincért hívni, egyszerűen csak otthagyjuk a pénzt a számla mellett távozáskor. 

A sok küszködés közben, amit a kedves bánásmódért elszenvedünk, azért motiváló arra gondolni, hogy jó sokáig élvezhetjük a vendégszeretetet. Nem szokták siettetni a vendéget, sőt, a legtöbb helyen egy kávé mellett is nyugodtan olvasgathatunk, ameddig jólesik. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.